Mit is értünk közélet alatt?

Magyarországon ezt szerintem könnyebb meghatározni, de még inkább átélni a valóságát! Hiszen apró ország vagyunk, ha valami fontos történik, az szinte mindenkit érinthet, könnyen eljuthat a híre bárkihez. És a közélet formálásában egy ennyire kis helyen könnyen részt is vehet bárki.

Más a helyzet mondjuk talán az USA-ban. És egyéb országok is vannak, melyeknek közélete nem is annyira egybefüggő. Lehet, hogy ott az ország egyik felében történő dolgok a legapróbb mértékben sem érintik, érdeklik a másik sarkában élőket. Persze ott is van példa általános érvényű dolgokra, no meg nálunk is bizonyos rétegterületekre, melyek mégis formálják valahogy a közéletet – de azért mi könnyebb helyzetben vagyunk, ezt tartom.

A közéletünk így könnyebben is formálható. De ki formálhatja azt?… Először is, itt bárki megteheti, még sarkosabb megállapításom, hogy jó esetben mindenkinek is kellene. Az országos jelentőségű dolgainkkal mindnyájunknak jó volna foglalkozni és ez egyáltalán nem csak a politikára vonatkozik.

Persze, van a dolgoknak egyfajta fontossága is, nyilván. A futballról például azt a mondást hallottam egyszer, hogy „ez a legfontosabb nem fontos dolog”. Mit jelent ez? Hát azt, hogy sokakat érdekel, befolyásolhatja egy kicsit a közhangulatot is, amikor a válogatott fontos meccseket játszik, arról a hírportálok főoldalon számol be – sportból akkor közéletté vált a futball? Jól sejtitek, arra utalok, hogy a szórakoztatóiparon belül is vannak részterületek, bizony, de azért jó példa ez arra, hogy a valójában nem az első „lapra” kívánkozó dolgok is lehetnek mondjuk össztársadalmi jelentőségűek, hírűek, fontosságúak. Mégis, hivatalosan az alkotja a közéletünket elsősorban, ami mindenkire tényleg hatással van és amitől (szinte) senki nem tudja elvonatkoztatni magát.

Ami a politikát illeti… Demokráciában tényleg úgy volna a jó, ha minél nagyobb érdeklődést váltana ki az emberekből a közügyeink intézése. Rég nem jövök rá, vajon mi befolyásolja ezt nagy mértékben… Hallom, hogy a svájciak arra is hajlandók, hogy nagyon nagy számban menjenek el népszavazásokra is, amely intézményt előszeretettel alkalmazzák egyes kérdések eldöntésére mondjuk. Miközben Svájctól kissé keletebbre maguk a törvényhozási választások is olykor kis érdeklődést váltanak ki, pedig olyanok legtöbb esetben csak négy évenként vannak. Vajon mi okozza, hogy ezt a fajta magasfokú közéletet nem lehet érdekessé tenni azok számára, akiket érint? Ami pedig a kevésbé hivatalosan szabályozott közéletet, tehát nem a politikát illeti ilyen módon: ott a mindenki által átlátható, megérthető témák azok, amik a hírekben jól tematizálhatók és amikre egy társadalom többsége hajlandó felkapni a fejét.

Magyarország számára kényelmes helyzet, hogy a társadalma tehát egy relatív „kis közösség”. Egyelőre mégsem aknázzuk ki az ebben rejlő lehetőségeket. Az is igaz, hogy egy friss demokrácia vagyunk még, talán van még időnk. A bulvárban jó a tendencia és a kevésbé elvont, közérthető témákban gyakran érhető el, hogy mindenki rezonáljon egy szóban forgó dologra. Remélem ez egyszer a politikával és minden mással is így lesz. Lehetünk még a kelet Svájca, de beszélgessünk a közéletről. Gyakrabban, egymással, kisebb közösségekben is!